Paulo Coelho - Veronika meg akar halni

A huszonnégy éves Veronikának látszólag mindene megvan, mégis úgy dönt egy reggel,

megöli magát. Egy szanatóriumban tér magához a sikertelen kísérlet után, ahol barátokra

talál, és egy skizofrén fiúban igazi társra lel.

A Veronika meg akar halni a világ egyik legnépszerűbb brazil szerzője által írt trilógia második része: A Piedra folyó partján ültem, és sírtam, valamint Az ördög és Prym kisasszony című regényekkel alkot kerek egészet.

Ajánlom ezt a könyvet Neked, aki:

- vágysz rá, hogy megértsd magad, és az embereket, akik körülvesznek.

- Szabadulnál a mókuskerékből.

- Nem találod az értelmet az életedben – az életet az értelemben.

- Szeretnél legalább egyszer szertelenül szabadon szárnyalni s szeretni.

Coelho tényleg igazi mágus.

Mágusa a szavaknak, és világsikerű zenészként játszik az érzelmek húrjain.

Semmi mást nem tesz, csak keretbe foglalva leírja azt, ami egyébként is nyilvánvaló. Azt, amit bárki megláthatna, ha venné a fáradtságot, hogy felfedezze a világot amiben él, és ami benne él.

A titka az egyszerűségében rejlik.

Semmi mást nem tesz, csak azzal „dolgozik”, ami mindenkiben ott van. Arról ír, amiről más még gondolkodni sem mer, nemhogy nyíltan beszélni.

Akaratlanul is, minden könyve után párhuzamot vonok a saját életem, és az ő történetének főhőse között – mert van párhuzam, rengeteg az átfedés.

Cselekvésre biztat, mert hiába vagy nagy gondolkodó, amíg nem teszed meg a megfelelő lépéseket, semmit sem érhetsz el az életedben.

Álmodd az életed, és éld az álmaid.

Mindannyian kicsi korunktól fogva nagy célokat tűzünk ki magunk el, álmokat, vágyakat nevezünk meg, mert nem tudjuk, hogy vannak határaink.

Már ha vannak egyáltalán…

Vannak-e korlátaink, vagy csak a társadalmi normák szabnak nekünk kereteket?

A legtöbben arra törekszenek, hogy megfeleljenek a normáknak, és ezáltal a „normálisnak”. Az átlagosnak, az unalmasnak… a háziasszonynak, aki belefáradt a gyereknevelésbe, naphosszat semmit tesz, de az nagyon aktívan… a hűséges férjnek, aki még szex közben is a feleségére gondol, vajon elment-e az asszony a gyerekekért?… a jó, és szeretetre méltó gyerekhez, aki meg akar felelni a szülő elvárásoknak, mert hát mi mást tehetne?

„Igor doktor itt szünetet tartott. De tudta, hogy Mari követi a gondolatmenetét.

– Akkor most térjünk a betegségére: minden ember egyszeri és megismételhetetlen – a

tulajdonságaival, az ösztöneivel, az örömeivel és a kalandjaival együtt. A társadalom kialakít

egyfajta kollektív magatartásnormát – és senki nem kérdezi, miért pont így kell viselkedni. Az

emberek elfogadják, és kész, ahogy a gépírók is elfogadták, hogy a QWERTY a lehető legjobb

billentyűzet. Maga talán ismer bárkit is, aki feltette azt a kérdést, hogy miért éppen ilyen

irányban haladnak az óramutatók, s miért nem ellenkezőleg?”

Mi az, hogy normális?

Az, amit a legtöbben annak fogadnak el, még akkor is, ha az egyesek számára kényelmetlen.

Mi az, hogy abnormális?

Minden olyan cselekedet/gondolat/viselkedési mód, amely nem felel meg a társadalmi normáknak.

És biztos, hogy tényleg abnormális?

Nem.

Tudunk ezen egymagunk változtatni?

Aligha.

Egyetlen alapvető tényt felejt el mindenki, amikor „normális” életet akar élni… mégpedig, hogy nem

vagyunk egyformák.

Mindannyian külön egyéniségek, személyiségek, viselkedési módok, gondolatok és cselekvések

vagyunk – és mégis meg akarunk felelni annak a normának, ami igába hajtaná a fejünket.

És mindezt miért?

Mert félünk felvállalni önmagunkat – a legtöbbször még önmagunk előtt is.

„Azt hitte, képes lesz követni az apja tanácsát, De már késő volt, túl messzire ment: átlépte a

határt, amely elválasztja az embert az álmától, és innen nincs visszaút. Se előre, se hátra nem

tudott lépni, így hát inkább kiszállt a játékból…”

Coelho könyvei egyenes utat nyitnak az önismerethez – már ha elég bátrak vagyunk, hogy átlépjük a

normák által kiszabott határokat, és elfogadjuk, hogy még a határok mögött is van élet.

Ajánlom ezt a könyvet Neked, aki:

- Meg akarod ismerni a káoszt a rendben – a rendet a káoszban.

- Félsz őrültnek lenni, vagy azt sem tudod, hogyan kell.

- Megismernéd a világot, amiben élsz – és a világot, ami benned él.

By: Lilith