Bree Despain: A fekete bárány

Tékozló  fiú. Veszélyes szerelem. Halálos titok. Grace Divine a helyi lelkész lánya mindig is tudta, hogy valami rettenetes történt azon az éjszakán, mikor Daniel Kalbi eltűnt, bátyja, Jude pedig vérbe fagyva tért haza. Most, hogy Daniel visszajött, Grace-nek választania kell iránta érzett növekvő vonzalma és bátyjához való hűsége között. Ahogy Grace közelebb kerül Danielhez, megtudja az igazságot arról a rejtélyes éjszakáról és arról, hogyan mentse meg szeretteit, ám ezért talán legféltettebb kincsével kell fizetnie: a lelki üdvével.

Ha őszinte akarok lenni, akkor az elején untam.

Nem is a történet, mint inkább a nyelvezete miatt. Lehet, hogy én vagyok a hibás, de én jobban szeretem az olyan könyveket, amik gazdagabb szóvirágokkal rendelkeznek.

Kicsit azt éreztem, hogy kidolgozatlan – de ez lehet a fordítás hibája is… sajna annyira nem vagyok perfekt angolból, hogy nekiálljak kiolvasni az eredeti nyelven.

Kicsit elnyújtott rétestésztához tudnám hasonlítani. Sok benne a fölösleges információ, a töltelékrészek.

Az egész történet egy másik könyv variációja – azt nem mondom meg melyiké, - amelyben angyalok szerepelnek, ebben, pedig alakváltók. Egyébként, egykutya. Egy szerelmes lány, akihez a környezet szerint nem illik a „nem túl átlagos” srác…

Miután erre ráébredtem már végképp ellenségessé vált a sztori.

Grace és Daniel szép párost alkotnak – ezt nem vitatom. De azt hiszem, a magam 21 évével már „öreg” vagyok ehhez a könyvhöz… ez a tizenéves korosztály kedvence lehet.

Daniel életének és „fajtájának” története színes írói képzeletvilágra vall – legalább ezt a pozitívumot fel tudom hozni a könyv mellett.

Erősen kidomborodik a vallásos motívum és hitvilág is, hiszen Grace egy lelkész lánya. Találunk a könyvben bibliai utalásokat, idézeteket szép számmal.

Kb. a történet felénél, amikor kezdett körvonalazódni a múlt, felötlött bennem a sejtés, hogy lesz a végén még egy kis csavar… igazam lett. Jött a bonyodalmon túl még egy kis extra is, ami kifejezetten jót tett a cselekménynek.

Nem mondom, hogy a végére megkedveltem, de már nem untam annyira, mint az elejét.

Újra épp nem olvasnám, egyszer elég volt, de legalább ennyivel is több lettem.

By Lilith