Mikor
Clay Jensen hazaér az iskolából, egy különös csomagot talál a verandán, amit
neki címeztek. A csomagban néhány kazettára bukkan, amiket Hannah Baker -
osztálytársa és titkos szerelme - készített, aki két héttel korábban
öngyilkosságot követett el. Hannah elmondja, hogy tizenhárom oka volt annak,
hogy úgy döntött, véget vet az életének. Clay az egyik. Ha meghallgatja a
kazettákat, megtudja, miért. Clay egész éjszaka ide-oda bolyong a városban
Hannah szavait hallgatva. Tanúja lesz a lány fájdalmának, és megtudja az
igazságot saját magáról - az igazságot, amivel soha nem akart szembenézni.
Egyáltalán
nem egy kedves történet.
Egyáltalán
nem átlagos történet – mégis, bárkiről szólhat.
Hannah
Baker az egyszeri lány, aki az iskola üdvöskéje, egyszer csak úgy dönt, véget
vet az életének.
Mielőtt
öngyilkosságot követ el, egy diktafonra felmondja élete történetét.
Elmeséli
azt a 13 okot, amiért úgy döntött, már nem bírja tovább.
Lehet,
hogy végigolvasva a könyvet, ciccegve félretesszük, hogy „Ugyan… ennyi? 13 ok?
Ezek nem okok… ezek semmik…”
Azonban
a sok kicsi semmi, ha összeadódik, akár ide is vezethet.
Clay
nagy szereleme Hannah volt, és folyton a lány után epekedett.
Soha
nem merte neki bevallani az érzelmeit, mert Hannah volt „mindenki kiskedvence”.
Aztán
már túl késő…
A
csomagot lepostázták.
Clay
Hannah utasításait, és térképének nyilait követve végigjárja a földi pokol
macskaköves és buktatókkal teli útját.
Az
éjszakai zarándoklat olyan dolgokra ébreszti rá, amikre mindenkinek rá kellene
ébrednie.
Be
kell látnunk végre, nem vagyunk egyformák…
Ami
egyikünknek csak egy tréfa, a másiknak egy mérgezett nyíl a szív céltáblájának
közepére.
Minden
szomorúsága ellenére szerettem ezt a könyvet.
És
szerintem mindenki szeretni fogja valamiért…
Az
olvasó szinte hallja Hannah elhangzó, és kimondatlan szavait.
Clayjel
kézen fogva vesszük sorra a helyszíneket, és érezzük az éréseit. Vele sírunk,
és vele mosolygunk. Olvasó és szereplő egy lélekké válik.
Egyáltalán
nem egy kedves történet.
Szomorú,
szívszorító, és csak akkor kezdjük el, ha nincs világvége hangulatunk.
Egyáltalán
nem egy kedves történet…
De
vonjuk le a tanulságokat!
Figyelni
kell egymásra.
Itt
ragadnám meg az alkalmat, hogy közöljem a tényt, miszerint az öngyilkosságot
fontolgató személyek 85%-a valamilyen úton-módon jelzi környezete felé
szándékát.
Egyszerűen
csak nem vesszük észre…
Az
apró jelek:
1.
Az illető az értékesebb tárgyait, ruháig, személyes holmijait vagy
elajándékozza, vagy kidobja. Az elkövetkező időszak teendőiről nem beszél,
nincsenek tervei.
2.
Változások lépnek fel a viselkedésében, a külső megjelenésében.
-
evés- és alvászavarok,
-
álmatlanság,
-
romlik a higiéniai állapota,
-
nőknél gyakori a külső „radikális” megváltoztatása (pl. felkeresi a fodrászt,
és ha eddig szőke rövid haja volt, akkor fekete hosszúval jelenik meg…)
3. A
személyiség, a viselkedés és a társas kapcsolatok hirtelen megváltozása: A
környezet legtöbbször érzékeli, hogy a fiatal visszahúzódóvá, barátságtalanná
vált, kötelességeit, barátait elhanyagolja, nem jár be az iskolába, de nem
gondol rá, hogy a látszólagos nemtörődömség mögött súlyos kétségbeesés lehet.
4.
Halállal kapcsolatos fantáziák: Nemcsak szóban, de iskolai fogalmazásokban, a
kamasz verseiben vagy rajzaiban is megjelenhetnek.
5.
Öngyilkossági tervek: Fokozott érdeklődés a fegyverek, altatók, mérgek iránt.
Nyíltan vagy burkoltan az iránt érdeklődik, milyen gyorsan vagy
fájdalommentesen hatnak.
Figyeljetek
egymásra, és beszélgessetek, mert ez a vég igenis elkerülhető!
Törődjetek
egymással, és óvjátok meg a barátaitokat.
Ha
úgy érzitek, nincs már kiút… kérjetek segítséget… valaki mindig ott lesz
mellettetek.
By:
Lilith
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése