Plajbász firkász: Sherrilyn Kenyon: Álomszerető

2012. március 3., szombat

Sherrilyn Kenyon: Álomszerető

"Óvakodj az átkozottól. Makedóniai Iulianosz. Szorítsd a mellkasodhoz és szólítsd háromszor az éjfél szárnyán, a telihold fénye alatt. Akkor eljön hozzád, és teste a következő teliholdig a tiéd, hogy parancsolj neki."

Tartalom:

Egy férfi, akit arra kárhoztattak, hogy örök élete során több ezer asszony szeretője legyen. Julian mindent tud a nőkről; miként szóljon hozzájuk, mi a lelkük kulcsa és legfőképpen, hogyan tüzelje fel a testüket. Ám Julian átkozza azt a napot, amikor büszke spártai katonából szerelmi rabszolga, dicsőséges hadvezérből vágyakozó nők szexuális játékszere lett. Másnak a gyönyörű testek, a kéjes női sikolyok elérhetetlennek tűnő vágyak, neki véget nem érő kínok. Egy napon Grace Alexander hívatja a szexrabszolgát, hogy kielégítse vágyait, de a fenséges asszony – oly sok nő közül először – felfigyel a büszke férfira, és kettőjük szerelme talán még a szörnyű átkot is megtörheti...

Az ünnepek alatt rám szakadt egy kis szabadidő, ezért úgy döntöttem, nekiesek egy újabb sorozatnak. Kaptam is egy ajánlást, Sötét vadászok, hú, milyen jó… Aztán beugrott, hogy én ezzel már egyszer próbálkoztam, és félre is raktam. Végül engedtem a kényszernek, és azt kell mondanom, nem bántam meg. Érdeklődtem több emberkétől is, hogy milyen, érdemes-e elkezdeni, és mindig az a válasz jött, hogy hagyjam az első részt, kezdjem a másodikkal, az sokkal izgalmasabb. De ha már sorozatról beszélünk, illene az elején kezdeni, így nekiestem az Álomszeretőnek.

Két nap alatt sikerült kivégeznem, és nem értettem. Egyszerűen nem értettem, hogy annak idején miért hagytam abba.

Iulianosz és Grace története, szerelmének kibontakozása annyira magával ragadó volt, hogy a felénél aggódni kezdtem, hiszen nem sokára vége. Nem akartam, hogy vége legyen.

Adott egy spártai félisten (nem túlzás, tényleg az), valamint egy átlagos szexuálpszichológus. Az már az elején kiderült, hogy nagy történetre nem kell számítanom, de így is tetszett. A görög szál kellőképpen megfűszerezi, feldobja az egész sztorit, a lány révén viszont mégsem száll el, nem lesz túl giccses, vagy enyhén ciki.

Az igazat megvallva azonban néha nekem már túl sok volt az erotikus töltet, de hát mit vár az ember egy szex rabszolgáról szóló könyvtől? Pontosan ezt. Tetszettek a visszaemlékezések, féltem, hogy esetleg nem ismerjük meg Iulianosz hátterét, a könyv előtti életét, de az írónő gondoskodott erről az oldalról is.

Amikor pedig a férfi feláldozza magát, csak hogy Grace ne csalódjon benne? Megható. Persze Aphrodité közbelép, és végre tesz is valamit a fiáért, így a vége happy end… némi csavarral.

Erosz nagy arc benne, már csak miatta is megéri elolvasni a könyvet. Persze sokkal több van benne, mint egy jól eltalált karakter.

Egy szó, mint száz, ha valaki még csak most ismerkedik a sorozattal, én mindenképp ajánlom az első részt is, hiszen kellemes kis könyvet tart a kezében, ami sok vidám percet fog okozni.