Draven mélyen a szemébe nézett, mellkasát pedig
a lány csupasz tenyerének nyomta. Mintha áram rázta volna meg, de nem lépett
hátrébb. A szívverése felgyorsult, így már tapinthatóvá vált, az ösztöne pedig
sikítva követelte, hogy jelölje meg a lányt. A lányt, aki csak miatta
született, akinek az a sorsa, hogy élete végéig mellette legyen. Egyik kezével
megfogta Elina kezét, a másikkal pedig felemelte az állát, és csak tartotta.
Meg akarta csókolni, majd’ megveszett, hogy újra a lány ajkaihoz érjen, de
ezúttal megvárja az engedélyt. Elina nagyot sóhajtott, és közelebb araszolt a
férfihoz. Draven felmordult, és szenvedélyesen birtokba vette a lány száját.
Elina átölelte a vámpír nyakát, és szorosan a kőkemény mellkashoz préselődött. Draven a lány feneke alá nyúlt, és a szekrénynek döntötte. Elina átkulcsolta a
lábát a férfi dereka körül, közben átcsúsztatta nyelvét a férfi szájába. Draven
elégedetten felmordult, és végigsimított a lány oldalán. Elina felsóhajtott, a
férfi pedig az ágyhoz vitte, és óvatosan lefektette. A lány felkúszott az
ágyon, és az ágytámlához kuporodott. A férfi felhúzta a szemöldökét.
-
Valami baj van?
-
Én… Te… Téged ez nem zavar? – mutatott a kezére. Draven egyre közelített
hozzá, egy pillanatra sem vette le róla a szemét.
-
Nem zavar. Kicsit csiklandoz, de majd megszokom. – Kigombolta a saját
ingjét, felfedve Elina előtt a tökéletesen kidolgozott felsőtestét. A lány
legszívesebben letámadta volna, de volt még egy bökkenő. Draven újra
megcsókolta, de Elina ellökte magától.
-
Nekem ez nem megy.
-
Nem foglak megharapni. Hacsak nem te kéred. – Kacsintott ravaszul a
lányra. Te jó ég! Ez eddig eszébe sem
jutott.
- Miért, már gondoltál rá? – Elina a
nyakához kapta a kezét, hangja kezdett hisztérikussá válni. Draven a lány
kezére tette a kezét.
-
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem. De nem foglak. Ígérem. – Elina
bólintott, a férfi pedig elvette a lány kezét a nyakáról. Végigcsókolta a
tenyerét, és egyre feljebb haladt. Apró csókokat lehelt a nyakára, és lágyan
megharapta a fülcimpáját. Elina újra eltolta magától, mire Draven mérgesen
felmordult. Leült az ágy szélére, és elkezdte begombolni az ingjét.
-
Ha nem akarsz, nyugodtan megmondhatod. Nem fogok erőszakoskodni. – Elina
nagy levegőt vett, és gyorsan elhadarta.
-
Én még soha… jesszus… szóval én még nem… - esdeklőn nézett a vámpírra. –
Na, hadd ne kelljen kimondanom.
-
Úgy érted…
-
Igen! – vágta rá rögtön a lány. Így is elég szörnyű volt a tudat, de más
szájából hallani… megsemmisítő. Draven szinte letépte magáról az inget, elkapta
Elina bokáját, és magához rántotta.
-
Akkor… - végigcsókolta a lány kulcscsontját, közben feltolta a felsőjét,
- majd vigyázok rád.
Másnap reggel Elina fáradtan ébredt. Begombolta
magán az inget… megállt a mozdulat közben, és végignézett magán. Egy fehér
férfiing volt rajta mindössze, a haja összekócolva, mellette pedig mocorgás
támadt. Oldalra nézett, és egy gyönyörű, óceán kék szempár nézett vissza rá.
Képek villantak be neki az előző éjszakáról. A betörés… a biztonsági őr…. a
megterített asztal… veszekedett Dravennel… aztán a férfi ígérete, hogy vigyáz
rá… Megrázta a fejét. A többire gondolni sem mert.
-
Hogy aludtál? – simított ki egy tincset az arcából Draven.
-
Öhm… nekem most… én most megyek… - felkelt az ágyból, majd rádöbbent,
hogy bugyi sincs rajta. Szégyellősen lejjebb húzta az inget, és zavartan
körbenézett. Draven egy vigyorral az ágy mögé nyúlt, és felemelte az apró
ruhadarabot.
-
Ezt keresed? – Elina bólintott, magára rángatta, majd beviharzott a
fürdőbe. Kétségbeesetten keresett valamit, ami egyértelműen bizonyítja, hogy
csak álmodta az egészet. Azonban a férfi az ágyában túlságosan is egyértelmű
bizonyíték volt az ellenkezőjére. Mikor lett ilyen könnyűvérű?! Megmosta az
arcát, majd megdermedt. Riadtan simított végig a nyakán. Igaz, nem emlékezett
semmiféle harapásra, legalábbis ilyenre, de ki tudja, mire képes az a vámpír.
Óvatosan kinyitotta az ajtót, és kidugta a fejét. Draven az ágyon ült, és őt
nézte.
-
Mennyi az idő? – pillantott a gondosan letakart ablakra, amelyen
szemernyi fény sem szűrődött át.
-
Lassan dél lesz. Éhes vagy? Hozassak valamit?
-
Nem kell, majd lemegyek. Rám fér a séta, azt hiszem. – A lány kikapott
pár ruhadarabot a szekrényéből, felöltözött, majd visszaszólt az ajtóból.
-
Itt maradsz?
-
Igen. – bólintott Draven mosolyogva.
-
Helyes. Akkor meg tudjuk beszélni, hogy miért is leskelődtél utánam. –
Becsukta az ajtót, de szinte hallotta, ahogy a vámpír álla a padlón koppan. Két
lépés után eszébe jutott a meló. A szerződésében az állt, ha kész az akció,
küld egy üres SMS-t egy megadott számra. Vissz*rohant a szobába, Draven pedig
vigyorogva feküdt az ágyon. Az ajtónyílásra felült, és a lánynál termett.
Szorosan magához ölelte, és megcsókolta.
-
Tudtam, hogy nem bírod sokáig. – Elina játékosan ellökte magától.
-
Inkább a mobilom nélkül. – Felkapta a készüléket és kiviharzott az
ajtón. Még hallotta Draven nevetését.
Elküldte az üzenetet, majd amikor megkapta a
kézbesítési értesítőt, a földszinten is megszólalt egy telefon. Kíváncsian
sétált a lépcsőhöz, majd lefagyott a mosoly az arcáról. Mr. Harris jött ki az
étkezőből, és a zsebéhez kapott. Odakint nagyot dörrent az ég, Elina pedig az
ablakhoz kapta a fejét. Elkésett…
-
Csúnya idő van, nem igaz? – A férfi közelebb sétált a lépcsőhöz és Elina
is elindult lefelé.
-
És még milyen csúnya lesz… - morogta az orra alatt, Mr. Harris pedig
kíváncsian nézett rá. A lány megvonta a vállát, és továbbsétált. Amikor egymás
mellé értek, a férfi megfogta a karját.
-
Azt hiszem, még beszélnünk kell.
-
Nem hinném. – Elina lerázta a férfi karját, de az a fülébe súgta.
-
Megkaptam az üzenetét. – A lány összerezzent. Tehát neki kellett a kép?
De miért? Nem úgy néz ki, mint aki nem tudja megvenni magának. Gondolatban
megvonta a vállát, majd halkan elhadarta.
-
Fél óra múlva találkozunk a parkban.
-
De hiszen esik az eső! – kiáltotta a férfi, de Elina már eltűnt az
étkezőben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése